R. Nagy József:
Boldog téglafalak közt
Munkáskolóniák vizsgálata Északkelet–Magyarországon
Miskolci Galéria, 2010
Recenzió
Amikor megvettem a könyvet, tisztában voltam vele, hogy miről fogok olvasni benne. Munkásokról.
Kíváncsi voltam a munkásokra, hiszen úgy eltűntek, mint a kámfor. Eltűntek a közbeszédből, az újságokból, a képernyőről és a kutatási programokból. Sejtettem azonban, hogy munkás nem vész el, csak átalakul…
No, de mivé alakul át? És egyátalán, honnan jött? Kikből lettek a munkások?
Sok a megválaszolatlan kérdés.
A szerző is ezzel indokolja tanulmányának létjogosultságát a bevezetőben. A rendszerváltoztatás után „űr támadt, ráadásul éppen akkor, amikor alapjaiban átértékelődött a régióbeli munkásság szerepe, megítélése, megváltozott önképe, önbecsülése. A hagyományos munkáséletmód, az ezt kísérő tárgyi és kulturális környezet is behódolt a globalitás erőszakának.”
Hiába vagyunk periféria, a globalitás nekünk sem kegyelmez.
Ezért jó szerintem, hogy valaki feldolgozta az Észak–Magyarországon élő munkások életémódját. Olyan emberekét, akiket – ha még köztünk élnek egyátalán, – többszörösen is megviselt a gyors változás. Uralkodó osztályból hulltak alá, dicsfényük elenyészett.
A könyv azt nyújtotta, amit vártam.
Pontos leírásokat, adatokat, tényeket. Felmutatta az embert az adatok mögött, idézve a munkások, bányászok karakteres beszédmódját. Ez a módszer az egész leírást üdévé, életszerűvé tette, alátámasztotta, vagy éppenséggel cáfolta a kutató megállapításait.
Felépítése logikus, tudományos műhöz illő. (Bárcsak az én szakdolgozatom is ilyen lenne!) A szöveg könnyen olvasható, lakonikus tömörségű, szabatos. Szinte azt mondanám, fegyelmezett. A fejezetek rövidek, mégis kimerítik a címben ígért témát.
Nemzetközi kitekintéssel kezd, majd a munkásság kialakulását veszi górcső alá. Ez a fejezet, legalábbis számomra, sok újdonsággal szolgált. Nem tudtam, hogy még Koós János is énekelt lemezre munkásdalokat.
Az épített környezet bemutatása után a munka és a szabadidő, a mindennapok leírása következett. Ezen belül furcsa volt a lopás megítéléséről olvasni. Az étkezési szokások, a divat, az alkoholizmus, a sport, és a foci leírása az elmúlás távlatából, furcsa, párás fénytörésben tűnt a szemem elé. A párválasztás, a gyereknevelés, az olvasási szokások, és a csoportszolidaritás is másképpen volt, mint manapság.
Nem kevésbé volt érdekes a Munkások társadalma című fejezet, mely a vallást, erkölcsöt, a családot, a szokásokat, 1956 és a szocializmus megítélését is feldolgozta.
Itt ért véget a könyv, a múlt.
A kulturális antropológia módszere sűrítve, az egészet átfogva képes elénk tárni a fizikai munkából élők szürke, ám így bemutatva mégis színes életét. A munkások életmódja annak az elmúlt társadalomnak a terméke volt. Átalakult. Ráépült a következő kor, a mi korunk, amit egyszer talán érdekesnek talál és precízen, a tényeket tisztelve, feldolgoz egy kutató.
Kecskés T. Gyöngyi
